A Kézzel a szívért, avagy kulcsold össze a kezed, Komárom! program ötletgazdája, Kaszás Zsolt a győri börtönben oktatott újraélesztést a fogvatartottaknak.

Kaszás Zsolt két hónap alatt több mint ezer embernek tanította meg az újraélesztés és a defibrillátorhasználat alapjait. Tavaly októberben Komáromban indult el a Kézzel a szívért, avagy kulcsold össze a kezed, Komárom! elnevezésű program, amely mostanra kinőtte  a várost. Az ötletgazda tegnap Győrben járt, a megyei büntetés-végrehajtási intézetben tartott előadást.

Kaszás Zsolt a Kisalföldnek elmondta: ezúttal a felkészülést és az előadást is máshogy építette fel. A tanfolyamon tizennyolcan vettek részt, az önként jelentkezők a gyakorlatban is kipróbálhatták a hallottakat.  
Elsőként Péter, aki  tizenévesen a nyári szünetekben életmentőként dolgozott a győri szabadstrandon.

– Szombat délután egy család fürdőzött az Aranyparton. A család tizenegy év körüli kisfia felfújható csónakkal a víz közepe felé evezett, majd csobbanást hallottam. Láttam, hol merült el a vízben. Gyorsan beúsztam és amikor sikerült megtalálnom a víz alatt, kihoztam a partra.

Magánál volt, csak sok vizet nyelt. Egy évvel később egy hölgyet mentettem meg. Őt már sodorta lefelé a víz, majd hirtelen elkapta egy örvény. Odaúsztam és hagytam, hogy engem is elrántson a víz. Miközben vitt lefelé, láttam, hogy a hölgyet már kidobta, én nem sokkal mellette bukkantam fel a vízből. Ő ekkor már lebegett, de sikerült a partra húznom. Annyira elfáradtam, hogy elvesztettem az eszméletemet. Azt mesélték, elsőként rajtam akartak segíteni az odaérkezők – idézte fel Péter az eseményeket úgy, mintha csak tegnap történtek volna.  
– Akkoriban még nem volt defibrillátor, most sok újdonságot hallottam – mondta az életmentő. A társai is tanulságosnak, érdekesnek találták a tanfolyamon hallottakat.

–  Nem volt nehéz megtanulni, bár bevallom, a gyakorlás során egy kicsit izgultam. Remélem, nem lesz szükségem ezekre az ismeretekre az életben, de ha mégis, akkor már tudni fogom, mit kell csinálni – vallott tapasztalatairól egy másik fogvatartott.

Forrás: kisalfold.hu

Egyéves Magyarország első és ez idáig egyetlen börtönrádiója, amit rabok készítenek rabok számára. Juszuf a rabtársaival beszélget, hogy a történeteikkel megmutassa mindenkinek, az erőszak tévút, Pierre missziója a tájékoztatás. Viktor és Tibor mindene az edzés, ők börtönpálya mellől tudósítanak, Attila pedig minden gátlását maga mögött hagyja, amikor elkezdi felvenni a reggeli showműsort.

“Rács FM, a lebilincselő rádió” – így indul minden reggel 9-kor a Váci Fegyház és Börtön zárkáiban Magyarország egyik legegyedibb rádiója. Nincs élő adás, de van kívánságműsor. A vendégeknek minden értéküket le kell adniuk a felvétel előtt, a legkedveltebb műsortéma pedig a börtönélet.

A Rács FM ugyanis Magyarország első börtönrádiója, amelyet elítéltek készítenek elítélteknek. Angol mintára indította az Adj Hangot Egyesület a Büntetés-végrehajtás támogatásával, egy éve kezdtek sugározni, és csak a váci börtönben hallgatható. A szerkesztők elítéltek, akik egy féléves képzés után indították be a rádiót.

“Egy olyan helyen, ahol abszolút parancsuralom van, ők dönthetik el, hogyan csinálhatják a rádiót” – magyarázta az egyesület egyik tagja, Braun Zsolt, miért fontos a raboknak a rádióadás. Az azóta eltelt egy évben már kialakult a műsorstruktúra: reggel hírek, majd magazinműsor Sebestyén Balázsék stílusában, később sportműsor vagy mélyinterjúk a börtönéletről. A rádiót a zárkákban lévő tévéken keresztül hallgathatják a rabok.

Kora délután mindent leadnak még egyszer, hogy azok se maradjanak le a műsorokról, akik a reggelüket reggelt és a délelőttüket munkával töltötték. Vácon ugyanis két műszakban dolgoznak a rabok a BV saját cégénél, a Duna-Mix Kft-nél. A közel 800 elítéltből 370-et alkalmaznak, ők gyártják többek között a magyar börtönök zárkaajtóit és az okmányirodák, a rendvédelmi szervek, egyéb intézmények hivatalos iratait. A rádiósok ezután a munka után sétálnak fel a börtön könyvtárába, ahol számítógépen, de internet hozzáférés nélkül dolgozhatnak a Rács FM műsorain.

Ismerje meg a börtönrádió készítőit, hallgasson bele a műsoraikba, és tudja meg, miért érzik fontosnak a munkájukat! A készítőkről szóló részek egy-egy hangos portréval kezdődnek, a videót elindítva meghallgathatja beköszönésüket és a róluk készült portrét is megnézheti!

A teljes cikket az abcug.hu-n olvashatjátok.

Egy megfáradt ember gondolatai 

1. 

Rápillantok az öreg Dunára, ez olyan lopott pillantás. Eltűnődöm azon, mintha megint más lenne, mint tegnap vagy tavaly. Pedig ugyanolyan, mint volt, látszólag! De mi van a felszín alatt? Rá kell jönnöm, ez olyan, akár az emlékeink: a régire mindig új jön. A folyónál sem más a helyzet, a régire új hordalék rakódik. De még egy hasonlóságot véltem felfedezni. A táj megint egy idegen arcát mutatja. Mintha magára öltött volna valami álruhát. A vén folyó és a felette húzódó hegy alig látható, követhető. Emlékeztet arra, milyen nehéz felidézni egy-egy régi emléket, az is ködös. Igyekszem mindig pontosan felidézni valamit… De az idő haladtával ugyanúgy emlékszem? Talán… A dolgok egyszeriségén változtat-e valamit, ha teszek vagy veszek el belőle? Nem tudom, helyes-e? Ezt újra kell, hogy gondoljam!

Különösek vagyunk mi emberek, igyekszünk csak a jót felidézni. Már amennyire pontosan tudunk arra emlékezni. Mi van a rossz emlékekkel? Azokra nem szívesen emlékszik senki!

Úgy érzem, pihennem kell, talán egy kis alvás segít rajtam. Fáradt vagyok! De miben is fáradtam el?

2.

Eljött a reggel, de a helyzet nem változott. Nem lett jobb, mint azt reméltem. Igyekszem mindig pozitívan indítani a napot! Így ma jó napom lesz! Mi határozza meg, hogy jó napom legyen? Ugyan mi befolyásolja? Miként kerülhetem el a rossz, negatív hullámokat? Azt gondolom, tennem is kell érte, tehát így indulok a mai napnak. Fel kell készülnöm arra is, hogy másképp is lehet, mint azt gondolni bírom.

Ahhoz, hogy újrakezdd az életed, vagy mindennek hátat kell fordítanod vagy mindenki neked fog hátat fordítani. Akárhogyan is lesz, tudnod kell, a jövőd akkor kezdődik el… Ha a múltat lezártad! Azt hiszem… Persze biztosat akkor állítanék, ha a világ bölcsességével lennék megáldva, de ez nem így van!

Hosszú utat tettem meg eddig, de rá kell döbbennem: lehet, hiába. Csak tékozoltam az örökkévalót. És hányszor feleltem rosszra jót. Micsoda felismerés ez az ember életében! El kell ismernem, nem tettem semmi olyat, amitől jobb lenne a világ, vagy büszke lenne rám valaki, mert jót cselekedtem. Hát mégis ennyi lennék?

A fáradtság erőt vesz rajtam. Miért is? Hisz nem csináltam semmit. Mégsem tudom magam teljesen kipihenni. Igazából nem tudom már, mi a nagyobb fáradtság rajtam: a test vagy a lelki? Azt hiszem, mind a kettő nagy teher, de nem adhatom fel… van még dolgom!

3.

A családom után a zene hiányzik a legjobban, mert segítségével el tudok mélyülni a gondolataimban. Ezzel nem azt mondom, hogy a feleségemre vagy a lányomra nem gondolnék, de erről nem szívesen beszélek… Levenném az álarcom... Nem jó, ha látják a gyengeségem! A gondolataim az enyémek, azt nem veheti el senki tőlem. Itt én határozok jó és rossz között. Nem tud beleszólni senki! Azt hiszem, ez a legfontosabb. Ezáltal meg tudom állapítani például azt, hogy helyes-e, amit ma cselekedtem, mennyire voltam pozitív ma, vagy csak ellensége önmagamnak? Egy-egy zeneszám segítségével mindezt tovább tudom gondolni és elhatározásom tárgyában nem tévedni.

Rádiós munkám kapcsán megint csak kiemelném a zenét, mert az emlékek terén is nagy segítségemre van. Hisz egy zene, ami oly’ sokat jelent nekem és kedves emlékek fűződnek hozzá… Mintha újraélném, bár már nem annyira tiszta, mint rég, kissé ködfoltos… A zárkában viszont a monoton mindennapokban nem tudok ennyire pontosan visszaemlékezni, mert valami mindig kizökkent.

4.

Reggel, mint mindig, munkába indultunk. Ez azonban más volt, mint a többi, legalábbis számomra. Ahogyan vonultunk le… Valami csodálatos érzés kerített a hatalmába, ahogyan megpillantottam a tájat. Most más volt, mint ahogy megszoktam. Felnéztem jobbra, ahol a hegyek húzódnak. Megpillantottam a lecsúszott páratakarót, ami a börtön egy részét beborította. Félhomályba csomagolva. Érzem, megint kezdődik valami új, valami változást hoznak a következő napok, hetek. Azt hiszem, így tudnám két szóban elmondani: „Gyönyörűen szép!” „Kezdek beleszeretni a tájba!”

Feri, váci börtön, börtönrádió szerkesztő

További írásokat az  Adj  hangot!  Egyesület honlapján olvashattok.

Az egész a kábítószerrel kezdődött. Pontosabban az arról szóló Cetli című filmmel, amellyel a Váci Fegyház és Börtön filmklubja különdíjat nyert a rendőrség bűnmegelőzési és drogprevenciós pályázatán. A fogvatartottak körében gyorsan híre ment az eredménynek, és a médiaszakkör erőre kapott, egy idő után már a rabok szerkesztették a börtön belső képújságját, hangoskönyvet készítettek vakoknak. Így, amikor a civilekből álló Adj Hangot Egyesület megkereste a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, hogy segítenének elindítani egy börtönrádiót – amelyet a fogvatartottak csinálnának –, a bv.-nél nem sokat töprengtek, hanem Vácra irányították az önkénteseket.

Persze ehhez kellett az is, hogy a váci börtön vezetése meglássa a lehetőséget, hogy van élet a borítékhajtogatáson és a lakatosmunkákon túl is. (Hogy mi mindennel foglalkoznak a rabok munkaidőben Vácott, azt riportunk második részében olvashatják.) Kopcsik Károly börtönparancsnok szerint Vác azért tökéletes választás egy ilyen projekt tesztelésére,

mert itt minden nehézség megvan, így, ha itt megy, máshol is működni fog.

 Stúdió egyelőre nincs, a szürke rabruhás stáb a könyvtárban rendezkedett be. P. Tamás, a társak által megválasztott egyik főszerkesztő épp hanganyagot vág. „Előre fel akarunk venni háromheti anyagot, így talán október elején el tudunk indulni” – mondja az egykori informatikus.

Ami biztos: kezdetben napi kétórás lesz az adás – az még nem eldöntött, hogy mikor legyen ez a két óra. Délelőtt ugyanis a célközönség nagy része nincs a zárkájában, a többség dolgozik. Délután pedig a rádióadásnak a börtönben népszerű sorozatokkal kellene versenyeznie – a rádióműsor ugyanis a tévén keresztül fogható. Persze sok függ attól, hogy kinél van a távirányító, a cellákban nincs demokrácia. A kalózrádiós múlttal bíró („a kilencvenes években volt, már elévült”) főszerkesztő a vallási és a nyelvi műsorok szerkesztője is. Utóbbiakat interaktívvá próbálják tenni, ami egy börtönben nem könnyű, de a folyosókra kihelyezett panaszládákba a nyelvtani kérdések megfejtéseit is be lehet dobni. Amikor nem a stábtagokat nógatja, P. Tamás vallásos dalszövegeket ír ismertebb dallamokra.

„Még Nosztrán ültem, amikor a kórussal kint voltunk egy koncerten. A fiatal nézőknek nagyon bejött, hogy Avicii Wake me up-jának dallamára énekeltük a vallásos szövegeket.”

Cikkünk megjelenéséig titkos főszerkesztői elképzelés, hogy olykor egy-egy vers is adásba kerülhessen. „Persze kezdésnek nem Pilinszky. De Laár Andrásnak is vannak értékes sorai, a Karinthy-novellákat is kedvelnék” – mondja magabiztosan a (még 11 hónapig) főszerkesztő, aki szerint rádiójuk behozhatatlan előnyben van, mivel csak a célcsoportnak készítik a műsort, így pontosan tudják, mit adjanak.

Horváth Márton, az Emberek és sorsok című műsor gazdája is hasonló véleményt képvisel. Az 52 éves rádiósnál bárki jelentkezhet, akinek van egy bemutatható története; a műsorvezető célja a prevenció. „A kötészetben dolgozom, ez sokkal kreatívabb munka” – felel Horváth, aki elmondása szerint szerencsejáték miatt ül 30 hónapja Vácon. Utóbb megtudjuk,  a szerencsejáték alatt a tippadást értette, jelenleg pedig reménykedik, hogy átminősítik fegyház fokozatból börtönösbe, így akár jövő januárban szabadulhat. Tervez műsort a kapcsolattartásról is, a címe: Segítség, elhagytak

Nem véletlenül szerkeszti az életmódmagazint Lóránt. A fiatal férfi ugyanis a börtönben sem hagyta el magát, megtervezte, mivel tölti a rá kiszabott két évet, így bevonulása óta spanyolul tanul.

„Behívóval jöttem, volt időm átgondolni a feladatokat.”

Műsorában a tanácsadás és a felvilágosítás is helyet kap. „Itt bent sokan azt hiszik, hogy az ebola a levegőn át terjed. Ezt is helyretesszük, de lesz szó az allergiáról, arról, hogy hogyan lehet egészségesen enni bent és kint, valamint a fogápolásról. Mert a gyúrósok többsége is csak a külső megjelenésére figyel, a szájhigiéniára már nem” – ismerteti a műsortervet Lóránt. (A gyúrósok amúgy is kiemelt célközönségnek számítanak, egy agyontetovált fogvatartott épp konditermi zenéket válogatott.)

Lóránt egyébként egy évtizede még az egyik magyar zenei tévénél dolgozott digitális technikusként. Csak azóta közbejött némi kábítószerrel való visszaélés, így most a börtön magasnyomóját vezeti, és a nyolcfős zárkán éjszakánként a wc-be behúzódva olvas.

Az egyik leglelkesebb rádiós Medveczki Zsolt, a színész. „Jó dolog valaminek az úttörőjének, alapítójának lenni, ez a rádió mégiscsak egyedülálló Közép-Európában.” A börtön színjátszó körében is helyet kapó fogvatartott hosszan sorolja a rádiózás előnyeit, például a laptop- és diktafonhasználatot.

 „Pedig, ha a zárkán lenne egy laptopom, azonnal bűnvádit kapnék, és fogdára kerülnék!”

Kiemeli még a rengeteget segítő nevelőnőt és a parancsnokot, akiben „kellemesen csalódott”, miután kevesebbet „cenzúrázott” a vártnál. Zsolt akkor sem komorul el, amikor a bent tartózkodása okáról kérdezzük. „Rossz helyzetbe kerültem, és rossz döntést hoztam” – hangzik a ismert válasz, ám a folytatás nem hétköznapi. A férfi élettársa ugyanis végső stádiumban levő leukémiás volt. Mire elfogytak a gyógymódok és az orvosok, felmerült egy thaiföldi lehetőség. Gyógyulást ott sem ígértek, de az élet meghosszabbítását igen. 16 millió forintra volt szükség, az egykori segédszínésznek azonban csak 9 milliója volt.

„Hétmillió rengeteg. Nem sokat gondolkoztam, vettem egy pisztolyt. A második takarékszövetkezet után kaptak el a rendőrök. Pedig a pénz épp összegyűlt.”

Azt már az előzetesben tudta meg, hogy az élettársa meghalt. Vácott igyekszik mintarab lenni, a nyomdában dolgozik, és azonnal jelentkezett a rádióhoz, amikor a faliújságon meglátta a felhívást. A műsorkészítők közé azonban nem könnyű bekerülni, a jó magaviselet ugyanis elengedhetetlen feltétele a mikrofonengedélynek. 

Hajdú Judit klinikai szakpszichológus és Braun Zsolt, a Rádió C és a BBC egykori munkatársa is azt mondja, hogy  a résztvevőkkel teljesen problémamentesen lehet együtt dolgozni, a lelkesedésük és a kreativitásuk mindent felülmúl. „Haladhatnánk gyorsabban is, de nem akarjuk befolyásolni őket. Így lesz közösség belőlük” – jegyzik meg a segítők, akik önkéntesként heti kétszer utaznak Vácra átbeszélni a szerkesztőséggel a rádió ügyeit. Elképzeléseik szerint, ha itt beválik a modell, akkor az egri, a tököli és a balassagyarmati börtönben is elindítanák a műhelyfoglalkozásokat. Angliában már 112 börtönben szól a rádió, Svédországban pedig a fiatalkorú elítéltek készítenek olyan adást, amely csak a szabad világban fogható. „Az angolok húsz éve csinálják, ezért rendszeres kapcsolatban vagyunk velük” – mondja Hajdú Judit. A pszichológus azt emeli ki, hogy meglepő módon a rácsok mögött menőnek számítóknak sincs mindig elég önbizalmuk, már az is sokat számít, hogy egy szerkesztőségi értekezleten meghallgatják őket. Ha már Vácott jártunk, mi is belehallgattunk egy ilyen értekezletbe, és meg kellett állapítanunk, hogy nem különbözik a rácsok nélküli szerkesztőségekben tapasztaltaktól. 

Az induló rádió híre amúgy megállíthatatlanul terjed, legutóbb egy váci fogvatartottat a tököli rabkórházban fogadtak a kérdéssel, hogy mikor is indul a Rács FM. A rádió nevét maguk az elítéltek választották, ahogy a szlogent is:

„Jogában áll hallgatni. Minket.”

forrás: vs.hu