Körülbelül három hete találkoztam először a börtönrádiósokkal, amikor a lakótársaim elvittek egy meetingre, hogy nézzük meg egymást, hátha én is hozzá tudok járulni valamivel a kezdeményezésükhöz. A facebookról, illetve különböző cikkekből már értesültem a Börtönrádióról, de a személyes találkozás csak megerősítette azt, amit korábban sejtettem: egy rendkívüli civil szerveződésről van szó.
Rendkívüli, azért, mert egy olyan társadalmi csoportot próbál segíteni, ami nem feltétlenül elsőként jut eszébe az egyszeri embernek, ha támogatásra szorulókról van szó. Márpedig itt is elkél a segítség, ennek pedig nagyjából hatszor tíz a huszonharmadikon módja van, kezdve egy befogadó mentalitás elsajátításával az adományozáson át egészen a személyes segítségnyújtásig, amit a Börtönrádió mentorai és önkéntesei csinálnak.
Félig-meddig kívülállóként volt alkalmam belehallgatni egy-egy börtönrádiós műsorba, illetve találkoztam szabadult rádiósokkal, akik kint is folytatnák, amit bent elkezdtek. Ehhez most egy kinti stúdió berendezésére gyűjtés indult az adjukössze.hu oldalon, ami lehetővé tenné, hogy a börtön falai között megfogalmazott üzenetek kint is hallhatóak legyenek. Az egyértelmű buzzwordökön túl - mint második esély, reszocializáció, közösség, beilleszkedés, visszaesés megelőzése stb. - egy egészen sajátos, eredeti és tabumentes nézőpontot is nyújtanak ezek a műsorok, aminek a rácsokon kívül is van létjogosultsága.
Márk
Utolsó kommentek