A reményteli szabad életből a börtönbe kerülni egyik napról a másikra igen megterhelő lelkileg, pláne ha az ember fiatal. Még ha csak előzetes letartóztatásról van is szó rengeteg szabály vár a fogvatartottra, amiket be kell tartani. Végzős egyetemistaként ezen keresztül menni pedig még inkább nehéz volt.

Amikor a tervek és álmok egy pillanat alatt szertefoszlanak, és nem marad más, mint a bizonytalanság, a kétely és a minden napot beárnyékoló lehangoltság, másra se vágyik az ember csak egy biztos stabil pontra, amibe kapaszkodhat.

Jó esetben ott a család, ám a látogatások száma igen korlátozott és havi kétszer egy órába nem lehet belesűríteni minden támogatást, amire szüksége lehet az embernek. A külvilágtól elzárva igen nehéz megőrizni azt a szellemi frissességet és tudásvágyat, ami korábban jellemzett, az ember beletörődik, hogy csak arról tud, amit mutatnak a híradóban, vagy olvas az újságban, és nem olvasgathat kedvére az interneten, hogy például „mi volt a hét legviccesebb pillanata”, ahogy azt a facebook generáció megszokta.

A bekerülés után pár hónap után az ember kissé elfásul, elgépiesedik, minden nap ugyan akkor kel, ugyan azt csinálja, ugyan azokkal találkozik, és ugyan azt eszi, majd lefekszik és fejben kipipál még egy napot, tudva ennyivel kevesebb van már csak hátra.

Nekem kilenc hónap előzetes letartóztatás után megadatott az a lehetőség, hogy házi őrizetben, otthon a családom támogatását élvezve várhatom a tárgyalásom. A házi őrizet büntetőjogi értelemben enyhébb kényszerintézkedés, mint az előzetes letartóztatás, ám korántsem lazábban szabályozott.

A kontroll így is fenn áll, ami korábban csak a rendőrség szúrópróbaszerű ellenőrzéséből állt, 2013-óta kiegészíthető egy fejlettebb megfigyelési és ellenőrzési eszközzel a GPS-helymeghatározáson alapuló elektronikus lábbilinccsel. Igaz ennek a lábbilincs alkalmazásának is vannak technikai feltételei, mint például a mobiladat forgalmi lefedettsége, illetve a GPS-műholdak jelének vételére alkalmas elhelyezkedés, mégis sokkal több esetben lehetne használható ez a megoldás, mint ahányszor valóban alkalmazásra kerül. És persze ami a legfontosabb, kell egy ingatlan is ahová az ember haza mehet, illetve kell egy befogadó, aki gondoskodik a házi őrizetben lévő személyről.

A gyakorlatban a technológia elterjedése kissé lassú, de ma már nem csak a fővárosi gazdagok és híresek privilégiuma az otthon töltött házi őrizet, egyre gyakrabban alkalmazzák vidéken is a kényszerintézkedés e fajtáját. Két és fél hónap távlatából mégis kiváltságosnak érzem magam, hogy nekem megadatott ez a lehetőség, és újra azokkal lehetek, akik számomra fontosak.

Gondolhatnánk, hogy kilenc hónap még nem a világ vége, mégis amikor kilenc hónap után újra találkozik az ember a szeretteivel, annak tűnik. Annyi minden történhet ennyi idő alatt és történik is. Az első napokban be akar pótolni mindent, amit addig nem tett, egy jót ebédelni, megosztani az élményeket a szeretteivel, fürdeni egy kiadósat, és végre nem fél hatkor kelni az ébresztőre. Azonban az átállás sem ment egyik napról a másikra, hiába a megszokás nagy úr. Ébresztő nélkül is ébren volta fél hatkor, és észrevétlenül is folytattam otthon a börtön napirendet. Nekem beletelt pár hétbe, mire sikerült kicsit felengednem, és elhinni, hogy végre azt tehetek és akkor, amit csak akarok, persze a házi őrizet szabályait és a törvényeket betartva.

Miért is jó a házi őrizet? Mások nevében nem beszélhetek és nem is akarok, csak azt írhatom le, nekem miért jobb, mint az előzetes letartóztatás. Amióta itthon vagyok, lehetőségem van újból tanulni, ami számomra nagyon fontos, sajnos a büntetés végrehajtási intézetekben, erre nagyon korlátozott lehetőség van. Az internet segítségével lehetőségem van online nyelvtanfolyamon részt venni, ezen felül az egyetemi tanulmányaim igaz szünetelnek, mégis van lehetőségem szinten tartani az eddig elsajátított tudást. Lehetőségem van minden időt aktívan kihasználni, mind testi mind szellemi értelemben, és ami még fontosabb azzal tölteni az időt, ami számomra fontos.

Szerintem a sikeres prevenciós program része kell hogy legyen a sport, mert kitartásra és fegyelemre nevel, ami elengedhetetlen a későbbi társadalomba való visszatéréshez, erre azonban előzetes letartóztatottként nagyon korlátozott lehetőségei vannak a fogvatartottaknak, ezért amióta újra „szabad” vagyok ezt is igyekszem kihasználni. És ami szintén nem elhanyagolható a motiváció, lehetőséget kap az ember bizonyítani a családjának, a társadalomnak és nem utolsósorban a bíróságnak, hogy megbánta a korábban elkövetett hibáit, a törvényeket tiszteli és képes a társadalom hasznos tagja lenni.

Sajnos az előítéletek miatt erre a bizonyításra szükség van a későbbiekben mind a büntetés végrehajtási intézetben, mind a szabadulás utáni életben, hiszen büntetett előéletűként mindig viselnünk kell korábbi botlásunk bélyegét. A házi őrizet során lehetőséget kap az ember, hogy lelkileg felkészüljön, a rá váró évekre, amelyet elzárva kell tölteni, és ezzel a lehetőséggel élni is kell, ha meg akarjuk őrizni lelki egészségünket, hiszen a börtönben töltött idő nem fizikailag megterhelő a fogvatartottak számára, hanem érzelmileg.

Remélem nem csak nekem, hanem rengeteg házi őrizetben vagy börtönben lévő sorstársamnak is sikerül ez a felkészülés és szellemi megtisztulás, és mielőbb visszatérhetnek a szabadságba, ahol stabil, sikeres élet vár mindenkit, persze ha ők is tesznek érte.

Dávid