Az egész a kábítószerrel kezdődött. Pontosabban az arról szóló Cetli című filmmel, amellyel a Váci Fegyház és Börtön filmklubja különdíjat nyert a rendőrség bűnmegelőzési és drogprevenciós pályázatán. A fogvatartottak körében gyorsan híre ment az eredménynek, és a médiaszakkör erőre kapott, egy idő után már a rabok szerkesztették a börtön belső képújságját, hangoskönyvet készítettek vakoknak. Így, amikor a civilekből álló Adj Hangot Egyesület megkereste a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, hogy segítenének elindítani egy börtönrádiót – amelyet a fogvatartottak csinálnának –, a bv.-nél nem sokat töprengtek, hanem Vácra irányították az önkénteseket.

Persze ehhez kellett az is, hogy a váci börtön vezetése meglássa a lehetőséget, hogy van élet a borítékhajtogatáson és a lakatosmunkákon túl is. (Hogy mi mindennel foglalkoznak a rabok munkaidőben Vácott, azt riportunk második részében olvashatják.) Kopcsik Károly börtönparancsnok szerint Vác azért tökéletes választás egy ilyen projekt tesztelésére,

mert itt minden nehézség megvan, így, ha itt megy, máshol is működni fog.

 Stúdió egyelőre nincs, a szürke rabruhás stáb a könyvtárban rendezkedett be. P. Tamás, a társak által megválasztott egyik főszerkesztő épp hanganyagot vág. „Előre fel akarunk venni háromheti anyagot, így talán október elején el tudunk indulni” – mondja az egykori informatikus.

Ami biztos: kezdetben napi kétórás lesz az adás – az még nem eldöntött, hogy mikor legyen ez a két óra. Délelőtt ugyanis a célközönség nagy része nincs a zárkájában, a többség dolgozik. Délután pedig a rádióadásnak a börtönben népszerű sorozatokkal kellene versenyeznie – a rádióműsor ugyanis a tévén keresztül fogható. Persze sok függ attól, hogy kinél van a távirányító, a cellákban nincs demokrácia. A kalózrádiós múlttal bíró („a kilencvenes években volt, már elévült”) főszerkesztő a vallási és a nyelvi műsorok szerkesztője is. Utóbbiakat interaktívvá próbálják tenni, ami egy börtönben nem könnyű, de a folyosókra kihelyezett panaszládákba a nyelvtani kérdések megfejtéseit is be lehet dobni. Amikor nem a stábtagokat nógatja, P. Tamás vallásos dalszövegeket ír ismertebb dallamokra.

„Még Nosztrán ültem, amikor a kórussal kint voltunk egy koncerten. A fiatal nézőknek nagyon bejött, hogy Avicii Wake me up-jának dallamára énekeltük a vallásos szövegeket.”

Cikkünk megjelenéséig titkos főszerkesztői elképzelés, hogy olykor egy-egy vers is adásba kerülhessen. „Persze kezdésnek nem Pilinszky. De Laár Andrásnak is vannak értékes sorai, a Karinthy-novellákat is kedvelnék” – mondja magabiztosan a (még 11 hónapig) főszerkesztő, aki szerint rádiójuk behozhatatlan előnyben van, mivel csak a célcsoportnak készítik a műsort, így pontosan tudják, mit adjanak.

Horváth Márton, az Emberek és sorsok című műsor gazdája is hasonló véleményt képvisel. Az 52 éves rádiósnál bárki jelentkezhet, akinek van egy bemutatható története; a műsorvezető célja a prevenció. „A kötészetben dolgozom, ez sokkal kreatívabb munka” – felel Horváth, aki elmondása szerint szerencsejáték miatt ül 30 hónapja Vácon. Utóbb megtudjuk,  a szerencsejáték alatt a tippadást értette, jelenleg pedig reménykedik, hogy átminősítik fegyház fokozatból börtönösbe, így akár jövő januárban szabadulhat. Tervez műsort a kapcsolattartásról is, a címe: Segítség, elhagytak

Nem véletlenül szerkeszti az életmódmagazint Lóránt. A fiatal férfi ugyanis a börtönben sem hagyta el magát, megtervezte, mivel tölti a rá kiszabott két évet, így bevonulása óta spanyolul tanul.

„Behívóval jöttem, volt időm átgondolni a feladatokat.”

Műsorában a tanácsadás és a felvilágosítás is helyet kap. „Itt bent sokan azt hiszik, hogy az ebola a levegőn át terjed. Ezt is helyretesszük, de lesz szó az allergiáról, arról, hogy hogyan lehet egészségesen enni bent és kint, valamint a fogápolásról. Mert a gyúrósok többsége is csak a külső megjelenésére figyel, a szájhigiéniára már nem” – ismerteti a műsortervet Lóránt. (A gyúrósok amúgy is kiemelt célközönségnek számítanak, egy agyontetovált fogvatartott épp konditermi zenéket válogatott.)

Lóránt egyébként egy évtizede még az egyik magyar zenei tévénél dolgozott digitális technikusként. Csak azóta közbejött némi kábítószerrel való visszaélés, így most a börtön magasnyomóját vezeti, és a nyolcfős zárkán éjszakánként a wc-be behúzódva olvas.

Az egyik leglelkesebb rádiós Medveczki Zsolt, a színész. „Jó dolog valaminek az úttörőjének, alapítójának lenni, ez a rádió mégiscsak egyedülálló Közép-Európában.” A börtön színjátszó körében is helyet kapó fogvatartott hosszan sorolja a rádiózás előnyeit, például a laptop- és diktafonhasználatot.

 „Pedig, ha a zárkán lenne egy laptopom, azonnal bűnvádit kapnék, és fogdára kerülnék!”

Kiemeli még a rengeteget segítő nevelőnőt és a parancsnokot, akiben „kellemesen csalódott”, miután kevesebbet „cenzúrázott” a vártnál. Zsolt akkor sem komorul el, amikor a bent tartózkodása okáról kérdezzük. „Rossz helyzetbe kerültem, és rossz döntést hoztam” – hangzik a ismert válasz, ám a folytatás nem hétköznapi. A férfi élettársa ugyanis végső stádiumban levő leukémiás volt. Mire elfogytak a gyógymódok és az orvosok, felmerült egy thaiföldi lehetőség. Gyógyulást ott sem ígértek, de az élet meghosszabbítását igen. 16 millió forintra volt szükség, az egykori segédszínésznek azonban csak 9 milliója volt.

„Hétmillió rengeteg. Nem sokat gondolkoztam, vettem egy pisztolyt. A második takarékszövetkezet után kaptak el a rendőrök. Pedig a pénz épp összegyűlt.”

Azt már az előzetesben tudta meg, hogy az élettársa meghalt. Vácott igyekszik mintarab lenni, a nyomdában dolgozik, és azonnal jelentkezett a rádióhoz, amikor a faliújságon meglátta a felhívást. A műsorkészítők közé azonban nem könnyű bekerülni, a jó magaviselet ugyanis elengedhetetlen feltétele a mikrofonengedélynek. 

Hajdú Judit klinikai szakpszichológus és Braun Zsolt, a Rádió C és a BBC egykori munkatársa is azt mondja, hogy  a résztvevőkkel teljesen problémamentesen lehet együtt dolgozni, a lelkesedésük és a kreativitásuk mindent felülmúl. „Haladhatnánk gyorsabban is, de nem akarjuk befolyásolni őket. Így lesz közösség belőlük” – jegyzik meg a segítők, akik önkéntesként heti kétszer utaznak Vácra átbeszélni a szerkesztőséggel a rádió ügyeit. Elképzeléseik szerint, ha itt beválik a modell, akkor az egri, a tököli és a balassagyarmati börtönben is elindítanák a műhelyfoglalkozásokat. Angliában már 112 börtönben szól a rádió, Svédországban pedig a fiatalkorú elítéltek készítenek olyan adást, amely csak a szabad világban fogható. „Az angolok húsz éve csinálják, ezért rendszeres kapcsolatban vagyunk velük” – mondja Hajdú Judit. A pszichológus azt emeli ki, hogy meglepő módon a rácsok mögött menőnek számítóknak sincs mindig elég önbizalmuk, már az is sokat számít, hogy egy szerkesztőségi értekezleten meghallgatják őket. Ha már Vácott jártunk, mi is belehallgattunk egy ilyen értekezletbe, és meg kellett állapítanunk, hogy nem különbözik a rácsok nélküli szerkesztőségekben tapasztaltaktól. 

Az induló rádió híre amúgy megállíthatatlanul terjed, legutóbb egy váci fogvatartottat a tököli rabkórházban fogadtak a kérdéssel, hogy mikor is indul a Rács FM. A rádió nevét maguk az elítéltek választották, ahogy a szlogent is:

„Jogában áll hallgatni. Minket.”

forrás: vs.hu