Peti súlyos testi sértésért tölti büntetését. Győrben munkatársa a börtönrádiónak. Tettét már többször megbánta, és komolyan keresi a visszailleszkedés lehetőségeit. 

A szerkesztőségi munka során Peti mindig előállt valami meglepő történettel az életéből. Végül úgy döntöttünk, elmeséli a rádiónak, mi is történt vele, hogyan is telt az élete.

"1984 augusztus 14-én születtem Győrben. Édesanyám elmondása szerint, nagyon meleg idők jártak akkoriban. Én este születtem, de nem akármilyen körülmények előzték meg a világrajövetelemet. Úgy mondanám, hogy az Isten is akarta talán a létemet.

A harmadik gyerek lettem a családban, 5 évvel idősebb bátyám van és  egy nővérem, aki 10 évvel van előbbre, mint én. A születésem estéjén a lakásunkat festették, így az egyik testvérem a keresztszülőknél volt. Édesanyám este hozta haza autóval, de útközben hirtelen nagy vihar támadt, úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, és a testvérem pedig megállás nélkül nyüsszögött, mert keresztéknél szeretett volna maradni.

És én ekkor gondoltam úgy, hogy meg kellene születnem. Kint zuhogott, tesvérem a kocsiban tombolt, és ekkor elfolyt a magzatvíz. Az egyik kereszteződésben a lámpa sárgán villogott, s anyukám, hogy minél előbb kórházba jusson, nem lassított, a baj pedig megtörtént. Egy Zsiguli elkapta a régi Skodánk oldalát. A kocsi kétszer átfordult a tetején, totálkárosra tört, de végül a kerekeire érkezett.

Anyukám addig még magánál volt, amíg látta, hogy tesvéremmel nincs különösebb baj, aztán eszméletét vesztette. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy senkinek sem lett maradandó, komoly baja. Az már csak külön érdekesség, hogy ezt a kocsit apukám azért vette anyámnak, hogy terhessége alatt könnyebben és biztonságosan közlekedjen.

A kórház szülészetén tért magához édesanyám, és megindult a szülés, azonban érkezésemet újabb látványos elem színesítette. A szülészeten kisebb tűz ütött ki, és mivel az éjszakai ügyeletesek kevesen voltak, a kismamák igyekeztek oltani a tüzet.

A baj nem volt nagy, de a füst igen. A szülészorvos azonban higgadt maradt, és humorát sem vesztette el. Így biztatta édesanyám: „Nyomjon anyuka, mert elég forró a helyzet.” És anyám nyomott, ahogy kell, én pedig megérkeztem az új világba.